Különféle fogyatékossági csoportokat különböztetünk meg, s ezek mindegyike sajátos, egyéni bánásmódot igényel, bármilyen fogyatékkal küzdő személynek odafigyelésre van szüksége. Ezek a személyek speciális segítséget, nevelést igénylnek. Életük egy másfajta élet, semmiképpen sem kevesebb vagy több. A fogyatékos ember hasonlóan a betegekhez, idősekhez illetve a gyermekekhez segítségre szorul. Abban mind megegyeznek, hogy szeretnek szórakozni, kikapcsolódni, azaz rekreálódni, csak ők ez egy kicsit másképp teszik. Manapság egyre több szórakozási, sportolási lehetőség nyílik meg a számukra, több és több szervezet próbál programokat, kikapcsolódási lehetőséget nyújtani a számukra.
Ezért is választottam ezt a témát, mert nagyon fontosnak tartom, hogy megadjuk ezeknek az embereknek is a lehetőséget a felüdülésre, szórakozásra, kikapcsolódásra, sportolásra, fizikai aktivitásra, felesleges energiájuk levezetésére. Ők is teljes értékű emberek, ugyanúgy vannak igényeik, melyek teljesítésében ugyan segítséget igényelnek, de mindenképpen segitenünk kell nekik. Nem tudhatjuk, mikor kerülhetünk mi is ebbe a helyzetbe, ahol nekünk is jól jön a segítő kéz.
"A fogyatékosság viszony és érték nem pusztán egy tény, s szemléletétől függ, hogy egy adott társadalom hogyan értelmezi a jelenséget, fogyatékosságként, vagy sem. A fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, amely a biológiai károsodás következtében visszafordíthatatlan. A fogyatékos ember nem egy mindenre alkalmatlan személy." 1
Nem arra kell koncentrálnunk, hogy milyen hiányzó képességeik vannak, hanem arra kell figyelnünk, milyen segítséget igényelnek ott, ahol élnek, az iskolában illetve a munkában. Fel kell mérni a meglévő képességeiket, mivel abból tudjuk kialakítani a hiányzókat.
Napjainkban már egyre több szervezet foglalkozik ezzel, hogy mindenkinek, minél többféle betegségi csoportnak, olyan sportolási lehetőséget biztosítsanak, amire alkalmasak, képesek.
